A Nesielis című regényemet először 2004-ben publikálhattam az ismerőseim körében. Azonban ez a rövidke olvasmány nem volt számomra megfelelő, mivel se a hosszúságával, se a megfogalmazásával nem voltam megelégedve. Gyermetegnek és kiforrástalannak éreztem, mindazok ellenére, hogy a fantáziavilág és a történet, amit felvázoltam "elvarázsolta" azokat a személyeket, akikkel megosztottam a leírást.

   Szerettem volna továbbfejleszteni magamat, de nem voltak megfelelő "kritikusaim". Aztán egy munkahelyváltás után jött egy új közeg, az új feladatokkal és új kollégákkal. Volt köztük egy kolléganő, Kati, aki nagyon sokat olvasott. Sok könyvet és írásművet ismertetett meg velem, és ezzel együtt - vagyis inkább ezek által - sokszínűbbé vált a kifejezésmódom is. Mivel minden egyes általa olvasott regényről meg volt a saját véleménye, ezért egy idő (és nem kevés bizalom kiépítése) után úgy éreztem, hogy talán ő kellően kritikus szemmel nézi majd át a regényeimet. Így végül átadtam neki minden akkora már elkészült rövidke regényemet: a Tündérszerelmet, amit a feleségemnek írtam, akivel akkoriban még csupán a jegyességen voltunk túl, a Holdtöltét, amit csak úgy írtam, és természetesen a Nesielist, amit mára a legmeghatározóbb regényemnek tartok.

   Kati építő kritikákkal halmozott el, de mindezek mellett rávilágított az ő általa hiányosságoknak vélt dolgokra is. Szigorú és őszinte volt velem, nem nézve azt, hogy megbánt e azzal, amit mond, és erre volt szükségem. Olyannyira felbuzdultam, hogy elkezdtem újraírni a legelső regényemet a Nesielist.

   Természetesen az írásban nem csak ezen kolléganőmnek volt jelentős szerepe. A feleségem is nagyban hozzájárult az új és teljesen átdolgozott Nesielis megírásához. Folytonos unszolására haladhattam előre, mivel sajnos hajlamos vagyok arra, hogy beleunjak dolgokba, vagy abba- esetleg félbehagyjak elkezdett írásokat.

   De végül hosszas várakozás után most végre publikálhatom a Nesielis átdolgozott változatát, és ebben kérném minden egyes látogató, és olvasó fáradságát, arra vonatkozólag, hogy véleményt, és kritikát írjanak számomra az olvasott részlet alapján...

   A történet röviden összefoglalva egy fiatal fiúról, Nesielisről szól, akinek volt egy szerelme Evlyn. Bár frigyük tiltott volt, ők mégis együtt voltak. Egy napon Dagnírguruth, a Sárkányok atyja elragadta Evlynt, de Nesielis szembeszállt vele. A Sárkányúr gőgösen eljátszadozott vele, végül mikor már a fiú ereje teljesen megfogyatkozott, végezni akart vele. Halálos tűzcsóvát fújt hát rá, de mindeközben nem vette észre a markából kiszabadult lányt. Evlyn saját testével védte meg szerelmét és így ő az emésztő lángok martalékává lett. De nem tudta teljesen megvédeni a fiút a perzselő tűztől, mivel annak arca jórészt megégett. A Sárkányúr úgy vélte, mindketten odavesztek, ezért tovább ált, eredeti szándékát folytatva, hogy utat találjon az Északi Királysághoz.

   Nesielis eltemette kedvesét és sebes arcát eltakarva, bosszút esküdött. Barátja segítségével harci öltözetet és eszközöket készített és nekiindult, hogy végezzen Dagnírguruthtal. Útja közben találkozott egy aprónéppel, aki látta azokat az orkcsapatokat, akiket a Sárkányok Atyja küldött ki az emberek királysága ellen. Kényszerítve a manót, hogy vezesse el őt a csapathoz, végül oda vezetett, hogy még inkább belebonyolódtak egy olyan csatába, ami nem az övéké.

   Az orkok az Óriáserdőben voltak már, ahol a Thoradánok felkészületlen népével találták szemben magukat. A Thoradánok egy Főnixvér nemzettség, akiknek hatalmas sasszárnyuk van és az óriási tölgyek lombkoronái közt élnek. Niben, a manó elvezeti Nesielist Akatrához, aki a Thoradánok vezére. Figyelmeztetik őt a közelgő vészről, ám a vezér nem bízik bennük, és a fiú megégett, eltakart ábrázata ezt az érzetét csak fokozza. Azonban amikor küldötte visszaérkezésekor értesül a tényről, amit az idegenek hoztak számára, azonnal gondolkodás nélkül fegyverbe rendeli a népet. Páncélosa és Nesielis viszont a szemtől-szembeni támadás helyett egy komisz cselt javasol, ami a vezérnek egyáltalán nem tetszik. Végül is hosszas győzködés után rászánja magát a dologra. Kiküldi a páncélost, vagyis Melethrot, Nibent a manót, és Nesielis, hogy bizonyítsa, méltó a bizalomra. Innen indul a részlet, melyet olvashatsz...

   Miután sok-sok nehézség és megannyi veszély után sikerül a tervüket véghezvinni, és végeznek az orkhordával, hatalmas ünnepséget rendeznek a megmentők tiszteletére. A fiú szótlan és nemigen közlékeny. Sok időt tölt a thoradánokkal, akik közben szépen lassan megismerik őt. Bosszújáról is megpróbálják lebeszélni kisebb nagyobb sikerrel. Végül a honvágy hazaszólítja Nesielist. Az eddig őt vendégül látó nemzet ajándékot ad számára, egy különleges paripa formájában.

   Nesielis visszaindul egykori falujába, de nagymértékű pusztítással találja szembe magát, amitől elszomorodik. Magát kezdi okolni a bosszúhadjárat miatt...

Ez az első epizód története...