MENÜ

   Saját magáról a legnehezebb mindenkinek beszélnie. Ám ha elkezdi az ember, sokszor megfeledkezhet magáról és csak úgy ontja a szavakat egymás után. Azt hiszem, elkezdem a legelején, aztán majd alakul...

   1986 márciusában születtem egy iparvárosban, Tatabányán. Sokak szerint a március a tavasz első hónapja, és így a szerelemé is. Én mégis harminc centiméteres hóban és télközépi fagyban jöhettem ki édesanyámmal a kórházból. Gyermekkoromat - ha lehet így fogalmazni - átlagos életvitel jellemezte. Szüleim a tőlük telhető legnagyobb odafigyelésben és szeretetben neveltek fel.

   Általános iskolás éveim végét én csak a zárkózottság és a kirekesztettség korának éltem meg. Ezek az évek voltak életem történelmének "sötét középkorának" időszakai. Majd a hírtelen és szinte átmenet nélküli felszabadulás, és kivirulás következett a középiskola révén. Talán minden ember így van vele, ahogyan én is, hogy ezekben az években ismerkedik össze olyan társakkal, akik hosszú időre elkísérik őt a későbbi időkben. Nálam ezt különösféleképp három osztálytárs jelentette. Ők nagyon sok dologban segítettek engem. Inspiráltak és előrelendítettek az írás tekintetében. Igaz ezekben az időkben még csak a versfaragás foglalkoztatott, de nagyon érdekelt a regényírás lehetősége is.

   A középiskola végén a továbbtanulás során e három osztálytársamból már csak kettő volt közvetlenül mellettem, mivel a harmadik társ más pályát választott magának. Ekkor találtam ki a Nesielis című regényem első mozzanatait. Igaz, ez még csak egy elnagyolt, csiszolatlanul bárdolatlan, mindösszesen 18 oldalas gyermeteg vázlat volt, de a fantáziavilág lenyűgözte mindazokat, akiknek elmeséltem.

   Végül eljött a nagybetűs élet kihívása. Ez idő alatt sok kisterjedelmű regényem született. Többek között a Holdtölte és a Tündeszerelem. Ezeket amolyan útikönyveknek szántam a fiatalok szórakoztatására. Majd nekiláttam egy nagyobb horderejű mű kidolgozására, mely az egyik nagyon megrázó és felkavaró versem, a Halandó emberek éjszakája alapján íródott volna. Sajnos ezen tervemet felrúgta az anyagi helyzetem és a munkahelyemen adódó egyre nehezebb körülmények. Így végül szüneteltettem mindent az írással kapcsolatban.

   Az ismételt fellángolásom az írás iránt az új munkahelyemen történt. Volt egy kolléganőm, akivel nagyon jókat beszélgettünk. Ő nagyon sokat olvasott a munkahelyen, mivel az adminisztratív munka ezt lehetővé tette a számára. Sok írást ismertetett meg velem, de a legnagyobb benyomást számomra J. R. R. Tolkien művei tették. Fantáziavilága olyan részletes és lenyűgöző, hogy azonnal képes voltam azonosulni velük, hisz az én regényeim is ezekhez hasonlók voltak.

   Rászántam magam, és megmutattam ennek a kolléganőmnek az írásaimat. Tetszettek neki az ötletek és a történetek. Nekem pedig az ő kritikus hozzáállása a művekhez. Minden egyes olvasás után elmondta a véleményét. A számára tetsző és kevésbé szimpatikus elemeket, mozzanatokat, és jellegzetességeket. Az ő unszolására és inspirálására elkezdtem újra feldolgozni egy régebbi regényemet, a Nesielist. Ám volt ennek az elhatározásomnak egy másik erőteljes rugóereje.

   Ugyanezen idő alatt jegyeztem el életem szerelmét, aki mára a felségem is. Ő ugyanilyen, ha nem nagyobb benyomást tett rám a regényírásom terén. A Tündérszerelem című regényemet például neki írtam. Azóta is sokszor unszol, hogy folytassam az írást, mivel sokszor vagyok úgy, hogy belekezdek egy dologba és hajlamos vagyok azt félbehagyni.

   Remélem viszont, hogy az olvasóim szeretni fogják, mind a történeteimet, mind pedig a fantáziavilágomat is...

 

Menü

Szavazás

Tetszett, amit olvastál?
Tetszett
Elment
Olvastam jobbat is
Egyáltalán nem
Lenyűgözött
Nagyon jó volt
Asztali nézet